A szekszárdi állomáson Szántó Fanni és Málnási Csizmadia Anna filmjét, a Call shop című filmet vetítettük. Elkísért minket Joseline, a film egyik szereplője. A Dominikai Köztársaságból érkezett, néhány éve él Magyarországon. Férjével Santo Domingoban ismerkedett meg, történetének érdekessége, hogy magyar férje éppen Santo Domingo-ban él közös gyermekükkel, a dominikai hölgy pedig Magyarországon. Helyet cseréltek.
A szekszárdi állomáson ismét találkoztunk pedagógusokkal, filmeztünk, meséltünk a gyűjteményről és találkoztak Jolseline-nel, a korántsem hétköznapi ifjú hölggyel.
Munkatársunk élménybeszámolója:
Könnyen megtaláltuk az épületet és a tanárnő elénk szalad, kedvesség és derű áradt a lényéből. A vetítésre nagyon készült, sokakat személyesen is hívott, győzködött. Szabadkozott, hogy nem tudja, hányan lesznek, mert nem könnyű a kollégákat rávenni valami újra, elcsábítani egy külön vetítésre.
Pár bevezető szó után kezdődött a vetítés. Közben a megjelent pedagógusok Joseline-t nézegették, méregették, oda-odapislantottak ahol ült, mert valóban nagyon feltűnő jelenség. Hazájában modellként is dolgozott és ez minden mozdulatában látszott. Joseline, amikor a filmben is őt lehetett látni, mosolygott, hümmögött és mindenféle megjegyzéseket súgott nekem (jaj akkor még más volt a hajam, stb.). Rajta is érezni lehetett, ahogy a pedagógusokon is, a megilletődöttséget.
Valószínűleg ezért indult nehezen a beszélgetés. A film látszólag felkavarta a pedagógusokat, de csak egyszerű kérdéseket tettek fel, olyanokat, hogy milyen itt élni, miért jött ide Joseline Magyarországra. A filmmel kapcsolatban eleinte semmit. Joseline mesélt és ő maga szőtte bele a beszélgetésbe a filmbeli történéseket, azokat a jeleneteket, amiket láttunk és mondatokat, amiket hallottunk. Ennek köszönhetően a filmélmény valódi személyes élménnyé vált. Leginkább az foglalkoztatta a pedagógusokat, hogyan tudnák ők maguk is alkalmazni a gyűjtemény filmjeit az óráikon.
Gyöngyi, szervező pedagógus így írt az eseményről:
„A tapasztalataimról:
A szervezés során meglepő volt megtapasztalni, hogy nagyon sokan nem is válaszoltak a meghívásra, így a bemutatóra is kevesen jöttek el. Ezzel szemben a személyes beszélgetés során megismerkedve a filmgyűjteménnyel szinte mindenki úgy nyilatkozott, hogy hasznos, nagy segítség lehet akár nyelvi, akár osztályfőnöki órára. A filmbemutató sokat adott, nagy élmény volt megismerni a film egyik hősnőjét is, az alapítvány munkatársait is. A filmekről vegyes a véleményem, némelyiket lassúnak, vontatottnak, némelyiket kimondottan érdekesnek, izgalmasnak találom: valószínűleg a diákok is könnyebben azonosulnak a sikerültebb filmek szereplőivel, jobban átérzik az ő problémáikat.”
Köszönjük a részvételt!
