Szolnokon jártunk, ahol nem is akármilyen élményeink voltak. A pedagógus, akit felkértünk, hogy szervezze meg a turné szolnoki állomását nagyot álmodott. Ugyanis két vetítést szervezett, egyet az iskolába, egyet pedig a szolnoki (legendás) TISZApART moziba.
Beszélgettünk, filmeztünk, migrációról diskuráltunk - a diákok és a pedagógusok pedig hozzászóltak. Irén, szervező pedagógusunk (és helyi kapcsolatunk) lelkesedése pillanatok alatt ránk ragadt. Később sokat beszélgettünk arról, hogy egy dokumentumfilmet nem könnyű feldolgozni, de mennyire hasznos és érdekes élmény lehet (és kell is, hogy legyen!) a középiskolás korosztálynak. Megmutattuk a pedagógusoknak a módszertani segédletet a filmekhez és mind egyetértettünk abban, hogy noha nem könnyű felkészülni egy ilyen órára, de többszörösen megéri a befektetett energiát. Megnéztük az oktatófilmet és mind megtalálták a maguk tárgyához a kapcsolódási pontokat.
A látogatásunk után Irén így írt nekünk:
"Nagyon szeretem a filmturnét. Szeretem azt a spirituális csöndet, ami egy-egy film nézése közben körül öleli a vetítőt. A némaságot. Amikor a gondolatok cikáznak és dolgozik az elme. Szeretem, mert közel hoznak minket a közös gondolatok." (Irén)
A helyi sajtóban megjelent írás a Filmturné kapcsán:
http://vasarnapihirek.hu/friss/idegenek_a_tanteremben
Mindenkinek annyi lelkesedést és energiát kívánunk, mint amit mi tapasztaltunk Szolnokon!